Az euro-amerikai és orosz barzojok közötti különbségek
Az Európából és Amerikából importált barzojok gyakori tenyésztése Oroszországban vonzóvá teszi ezeknek a kutyáknak az orosz tenyésztésű barzojokal történő összehasonlítását. A 20. század végén Nyugaton a barzoj egy egyedi és drága diszkutyává vált kiválasztva néhány más tulajdonságát, amit később a fajta sztenderdben szerepeltettek. Ez egy példa az ún. közvetett kiválasztásra, ami kicsúszott a tenyésztők ellenőrzése alól. Milyen következményei lehetnek ennek a barzoj fajtára?
A vadászó barzoj tipikus tulajdonságainak listája tartalmazza a robbanó izgalom képességét, függetlenséget, a kis állatok üldözésére és megfogására adott erős reakciót és a képességet arra, hogy sok órán át mozogjon. Mindezen tulajdonságok nem kívánatosak a nyugati világ díszkutyáiban. Barzojok ilyen tulajdonságokkal szándékosan vagy véletlenül kevésbé lesznek értékesek a tenyésztésben. Ennek oka egyszerű: egy kutya, akinek szüksége van fizikai aktivitásra, aki egy erős egyéniség és egy forró, robbanékony vérmérséklettel rendelkezik, nem tartható egy udvaron normális kerítéssel, különösen egy olyan szituációban, mint a szomszéd macska gyaloglása pl. Egy ilyen kutyának igazán nagy esélye van rá, hogy elüti egy autó. Természetes, hogy a barzoj tulajdonosok többsége Európában inkább csendesebb és kevésbé aktív kutyákat részesít előnyben.
Egy állat egy robbanékony temperamentummal, amit természetesen megértenénk, ha megvizsgálnánk a környezetet és a falkavadászatokat, arra pazarolja az energiáját, hogy megfeszíti a tulajdonosa pórázt tartó karját vagy ami még rosszabb, a sürgős szüksége a mozgásra rátalálhat egy menekülési lehetőségre azáltal, hogy megtámadja a gazdáját, egy kiállítási bírót vagy egy másik kutyát. Ez az ún. továbbított vagy átirányított reakció. Ennek megfelelően egy külön álláspont alakult ki a barzoj sztenderd nyugati változatában, ami azt mondja, hogy a barzoj agresszivitása nagy hiba. Ennek eredményeképp a kiválasztás kedvez a csendesebb kutyáknak.
Emellett az európai kutyakiállításokon a kutyáknak sok unalmas órát kell a tétlen várakozással tölteniük. Ezután, a 2-10 kör mozgás alatt egy ismeretlen személy ( a kutyakiállítás szakértője) megfoghatja a testét, hogy megvizsgálja, majd ezután a kutya vár még pár órát, amíg hazaviszik a saját kis udvarába. Ezzel a kutyakiállítási eljárással a flegmatikus temperamentumú és lassú kutyák lesznek túlsúlyban és ez felülbírálja a többi kvalitást a kutyában.
A vadászat a korlátlan orosz nyílt terepeken nem tette lehetővé a barzojnak, hogy túl nagy szőre legyen és szigorúan az évszakok változása alapján vedlettek. A mi barzojaink általános szabályként nyáron vedlenek, amikor egy rövid, vékony bundájuk van és egy vastagabb bundát növesztenek tél végére, ami a maximumát január február végén éri el. A kutyák kiállítása Európában egy másfajta bundát kíván. A múlt század késő 60-as évei óta a kutyák nagy luxus bundával következetesen nyertek és most, Nyugaton a barzojok nagy része egész évben megtartja a nehéz bundáját. A koncentrált élelmiszerek a szükséges vitaminokkal és egyéb kiegészítőkkel, amik ösztönzik a szőr növekedését és megváltoztatják a vedlés menetrendjét, szintén segítették ezt.
A barzojok súlya és mérete is jelentősen megváltozott. Az orosz barzojok többségének súlya 2-6 éves korban nagyon jó-kitűnő minősítéssel és jó vadász állapotban jelentéktelen mértékben változik 35 és 39 kg között a kanok és 28-32 kg között a szukák esetében. Azonban a nyugati barzojok között az 50 kg feletti súly nem jelent eltérést a normától és az ilyen kutyát tenyésztik korlátozás nélkül és ezek a legsikeresebbek a kiállításokon. Ezenkívül számos ilyen kutyatulajdonos büszke háziállata méreteire. 30 kg-nál kevesebb szukák és 37 kg-nál kevesebb kanok ezekhez az óriásokhoz képest satnyának tűnnek és vesztenek a kiállításokon. Mindazonáltal mostanáig az orosz és FCI barzoj sztenderdben a kutyák mérettartományának korlátai nem jelennek meg és soha nem zárnak ki kutyákat a tenyésztésből a méretük miatt.
Ezért a XX. század végére, az orosz és az euro-amerikai tenyésztésű barzojok különbözővé váltak számottevően a méretben, szőrben, temperamentumban, viselkedésben és egyéb jellemzőkben.
Változások a kutyatenyésztésben, Oroszországban a késő 20. században
A 90-es években Oroszország csatlakozott az FCI-hez, ami hivatalos lehetőséget teremtett a kutyák cseréjére.
A 80-as évek közepén a barzojok importja Oroszországba mindennapossá vált és az importált kutyákat gyakrabban használják a tenyésztésben, mint az orosz vonal barzojait.
A jelenlegi engedély a Nyugat-Európába történő utazásra eredményezte az orosz vonalú barzojok kiállítását Oroszországon kívül. Mégis csak néhány kutyát állíthatnak ki, mivel az utazás költségei a legtöbb orosz számára elérhetetlenek. A barzojok tenyésztőinek és tulajdonosainak választaniuk kell egy nyugat-európai kutyakiállításon töltött néhány napos tartózkodás vagy egy jó vadászati idény között. Azok, akik élvezik a vadászatot, természetesen inkább azt választják. Végezetül, a nemzetközi kutyakiállításokon tett észrevételek érthetővé tették, hogy a show kutyák jelentősen különböznek a vadászkutyáktól és ezért a kiváló orosz vadász barzojok nyerési esélyei a nemzetközi kutyakiállításokon kicsik.
Az orosz kutyakiállítások szervezői az FCI szabályait használják és az egész világról kérnek fel barzojszakértőket. Azonban a külföldi szakértők feltűnően eltérő elvek alapján választják ki a legjobb kutyát. A show az show és egy gyönyörű kutya az elegánsan öltözött gazdájával egy sorral előbb kell szerepeljen, mint a kevésbé ápolt és divatosnak tűnő kutya. Azonban meg kell említenem, hogy egyetlen most dolgozó nyugati szakértőnek sem volt lehetősége megnézni, hogyan vadásznak az orosz barzojok terepen. Ezért a külföldi szakértők nem rendelkeznek pontos elképzeléssel a barzoj vadászati típusáról. A legjobbak döntése csak intuíción alapul. Ezzel egy időben, egy orosz kutyatenyésztő fejében az a gondolat, hogy a kutyakiállítás a szervezett állattenyésztés része, még mindig él. Az orosz tenyésztők még mindig azt hiszik, hogy a kutyák minősítése a kiállításokon a tenyésztési munka eredményeinek elemzése. Ezért az európai kutyakiállítások orosz résztvevői emberek azon köréhez tartoznak, akiket nem érdekel semmilyen különleges teszt vagy a vadász barzojok legjobb vonalának fenntartása a 21. századra.
2000-re eltűnt minden olyan formális akadály, amely megakadályozta az orosz és nyugat-európai vonalú barzojok keresztezését. Most az orosz kutyákat kiállítják itt-ott és a tenyészállomány kutyáinak cseréjét is rendszeresen végzik, de meglehetősen egyoldalúan. Meg kell említenem, hogy a most élő barzoj populáció Oroszországon kívül, Európában, Észak-Amerikában és Ausztráliában, mintegy néhány tízezer szemben az eredeti orosz vonalú kettő-négy ezer kutyával. Fennáll annak valós veszélye, hogy teljesen elpusztulnak az orosz tenyésztésű barzojok.
2000 elején az orosz barzoj szelektív tenyésztésének legnagyobb központjában, a moszkvai társadalomban vagy a vadászok és halászok 172 regisztrált kutyája között, kevesebb, mint öt kutya volt tiszta orosz tenyésztésű négy generációs családfával és nem több mint egy tucat kutya három generációs törzskönyvvel. 2000-ben, az RPB (orosz Psowaya Borzaya) Nemzeti Klub kiállításán, már csak tíz orosz tenyésztésű barzoj volt, miközben a kutyák száma összesen 110 volt. Ezek a tények nem igényelnek további megjegyzéseket.
Az orosz barzoj kilátásai a harmadik évezredben
Hangsúlyozom a meglévő jelentős különbségeket a volt Szovjetunió kutyakiállítási szakértelmének szervezetében és elveiben, ahonnan a modern Oroszország és az FCI nyugati kutyakiállításai származnak. Hazánk kiállítási szakértelme a zootechnikán alapul az állattudomány egyik részeként és a kutyákat vizuálisan hasonlítják össze. A fő elv az összehasonlítás mozgás közben, mert az orosz kutyaszerelmesek a kutyát haszonelvű állatnak tartják, amelynek dolgozni kell. Oroszországban, a kiállításokon, a kutyákat elrendezik egy sorrendbe a legmagasabbra értékelt állattal kezdve. Ez kegyetlennek tűnhet a kutya tulajdonosának, mert a kutya olyan, mint a családtag, de ez jótékony hatással van a fajtára.
Sajnos a nyugat-európai kutyakiállítás egész struktúrája akadályozza a barzoj kiválasztását mint vadász fajta. Először is a ring túl kicsi, és az ítélet nagyon rövid idő alatt zajlik. A kis ringben, egy akkora kutya, mint a barzoj nem mutatható be jól, és a sok mozgással történő kiválasztási folyamat helyébe a sok állással végrehajtott kiválasztási folyamat lépett. Mozgás csak egy 5-7 méteres háromszögben történik. Álló kutyák megfigyelésén alapuló kiválasztás a szakértelem egy alapvető módszereként igen kétséges, mert minden nem túl ronda kutya könnyen képes úgy állni, hogy csinosnak tűnjön. Még egy lassú mozgású kutya is könnyen megtanítható a "háromszögben" elég aktívan járni a mozgásszervi hibái felfedése nélkül. Ilyen feltételek mellett, egy kutyának szabad mozgással, széles és könnyű ügetéssel lehet, hogy nem elég a hely. Persze, a kutyát meg lehet tanítani rövideket lépni és a rövid ügetésre, de ez nem természetes mozgás egy barzojnak. A kutyák elhúzódó mozgás közbeni elbírálása lehetővé teszi az értékelés helyességét és a fajta sajátosságának megfelelését. Ennek hiánya megfosztja a szakértőt ettől a lehetőségtől, és kényszeríti, hogy az ítéletet csak a testfelépítés alapján hozza meg. Természetesen, a barzoj esetében, az általános benyomás és a szőr minősége lett a legfontosabb.
A kommunista forradalom előtti idők kutyaleírásait olvasva csak nagyon kevés szót, általában kettőt-hármat találunk, amely leírja a kutya szőrét. Nagyobb figyelmet, négy-öt hosszú mondatot kap a lábak, a test és a fej típusának leírása, és minden a kutya terepen nyújtott teljesítményével kapcsolatban.
Egy nyugati kutyaszakértőnek nincs lehetősége a kutya terepen nyújtott teljesítményével kapcsolatos tulajdonságainak értékelésére, ezt korlátozza a kis kutyakiállítási ring, és az, hogy szükséges befejeznie a munkát korlátozott időn belül nehéz helyzetben. Ki kell választania a legjobb kutyát megfelelő tudományos elemzés nélkül. Természetesen, összpontosít az általános benyomásra és nagyobb figyelmet szentel az apró részletekre, miközben a kutya típusa, ami legfontosabb a vadászatnál, teljes mértékben figyelmen kívül lesz hagyva.
Végül, egészen mostanáig, az FCI nem használja az Oroszország, a fajta eredetének országa által jóváhagyott barzoj sztenderdet. Azok továbbra is a nyugati tenyésztők által 1969-ben létrehozott dokumentumokra alapozzák szakértelmüket.
Ha minden elveszett?
Még mindig menthető az orosz Psovaya Borzaya, ha azt elismerjük, hogy a barzoj tenyésztés és bírálás jelenlegi rendszere nem segíti a fajta eredeti vadász típusának megőrzését. Ha úgy gondoljuk, hogy a fajta méltó az életre a jövőben, bizonyos intézkedéseket kell hozni. Először is, fontos, hogy helyreállítsuk a kutya minősítésének olvasott módszereit. A nyugat-európai barzoj vonalak leszármazottait nem szabad előnyben részesíteni a kemény vadász orosz vonalú barzojok utódainak rovására. Más szóval, vissza kell térni a korábban meglévő oroszországi szabályokhoz. Barzojok kevesebb mint 18 ponttal a származásból és akik részben olyan oklevél nélküli kutyáktól származnak, akik sok nemzedéken át terepi kísérletek alanyai voltak, nem lehetnek championok. Ki kell dolgozni egy olyan rendszert, amely prioritást ad az orosz tenyésztésű kutyáknak és azoknak, akik leginkább alkalmasak a vadászat terén; készíteni egy leltárt a kutyákról és közzétenni adatokat, amik megmutatják az ősi vér arányát a kutyákban. A vizsgálatokat az orosz barzojok és jól vadászó nyugat-európai eredetű barzojok genetikai egységességéről el kell végezni. Barzoj tenyésztőknek információra van szükségük a meglévő barzojok valós népszámlálásához és összetételükre vonatkozóan Oroszországban. Be kell vezetni különdíjat az orosz eredetű barzojok tenyésztéséért legalább három, négynemzedékes törzskönyvvel. Természetes, hogy érdemes visszaállítani a szükséges önbecsülést és kedvező feltételeket teremteni azok számára, akik törzskönyvvel dolgoznak barzojokkal hazánkban. Fontos annak felismerése, hogy amit mi tenyésztünk és amilyen fajta létezik Nyugaton, az nem azonos, és hogy a miénk egyáltalán nem rosszabb. A terepi kísérletek szabályainak fél évszázados hagyományával és a több ezer kutyával, aki bizonyítottan jó a vadászatban, észre kell vennünk az értéket és a pozitív hatást, amit a fajtára gyakorolnak. A szelektív tenyésztés nem egyszerűen pár szép kutya tenyésztése, inkább egy olyan rendszer létrehozása, ami megőrzi a különböző típusú kutyákat valóságos vadász tulajdonságokkal.
A rendelkezésre álló adatok megerősítik a jelentős különbségeket a barzoj nyugat-európai és az orosz vonala között. Ezért fontos megismertetni a nyugati szakértőkkel és a tenyésztőkkel a valós körülményeket a szabadterületi barzoj vadászatról. Fel kell kérni őket, hogy vegyenek részt és ismerjék meg legalább a terepen végzett próbákat. A nyugati barzoj bíróknak meg kell adni a lehetőséget, hogy részt vegyenek kifejezetten nekik szervezett próbákon a terepen, így kaphatnának még szükséges ismereteket és ezt használhatnák a követelmények egy részeként a fajta elbírálásánál.
Ez kapcsolódik a másik kérdéshez a "fajtiszta kutyák munka osztályban” történő elfogadásával kapcsolatban [oroszok ösztönzik a fajtatiszta kutyák tulajdonosait, használják azokat különféle munkára. A kutyák, akik hivatalosan sikeresen átmentek szervezett vizsgákon egy adott területen, kapnak egy „Munkaosztály” bizonyítványt, VB]. Az FCI szabályainak megfelelően, a kutyákat mesterséges csalis coursinges bizonyítvánnyal elfogadják a "Munka osztályos kutyák" között. Barzojokat terepen szerzett oklevéllel, amit tulajdonosaik tehetséggel és kemény munkával szereztek, soha nem fogadják el, mint munka osztályos kutyát. Legfeljebb, egyenlőnek tekintik azokkal a kutyákkal, akik bizonyítványt kaptak mesterséges csalis coursingért. Még az RKF vezetői is észrevették ezt, de a bátortalan kísérletük, hogy megvédjenek legalább valamit a sajátjukból, nem járt sikerrel Európa vadászat iránti általánosan negatív hozzáállása miatt. Az FCI természetvédelmi küzdelmet lát a "rossz vadász" elleni harcban, és nem érdeklik a látvány kutyákkal történő vadászat szelektív jellegének tudományosan megalapozott tényei. A látvány kutyák kevesebb jó erőben lévő állatot fognak.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
